Őrségi Nemzeti Park

Területe: 3,8 ha
Védettség szintje: országos jelentőségű védett természeti terület
Fokozottan védett területe: 3,8 ha
Törzskönyvi száma: 254/TT/93
Védetté nyilvánítási jogszabály: 4/1993. KTM r.
Kezelője: Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Természetvédelmi kezelője: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

A lápok kivételesen értékes élőhelyek, amelyeket fajritkaságokban gazdag, egyedülálló életközösségek jellemeznek. Sérülékenységük elsődlegesen a múlt századok lecsapolásaiból eredeztethető, amelyek következményeként a magyarországi lápok 97 %-a pusztult el. Amint értelmezzük a láp fogalmát, láthatjuk, hogy a tartósan vagy időszakosan vízzel borított területek kiterjedését napjainkban tovább csökkenti az egész Földre kiterjedő szárazodási tendencia. Ennek okán e rendkívül beszűkült vizes élőhelyek fenntartása sokszor csak emberi beavatkozással lehetséges. Szerencsére az Őrségben és a Kőszegi-hegység területén a csapadékos időjárás és az agyagos talajok kedveznek a lápok fennmaradásának és újak kialakulásának.

Kőszegen két kisebb foltban fordul elő tőzegmohás láp. Mindkettő az osztrák határ közelében, az ún. Alsó-erdőben található. Kialakulásuk idejét tekintve eltérést mutatnak, míg a Tőzegmohás láp I. létrejötte a múlt század elejére tehető, addig a Tőzegmohás láp II. jóval fiatalabb keletkezésű.

A Tőzegmohás láp I. 1931 óta ismert, létezéséről Kascsák Ödön adott hírt. Régi erdészeti térképek alapján megállapítható, hogy egy tó állt ezen a területen, amelynek elhelyezkedése szinte egybeesik a jelenlegi láp medencéjével. Feltételezhető tehát, hogy az ún. Csapringer-tó feltöltődése során alakult ki a láp. Bár a területet a Gyöngyös-patak formálta, a láp víztanilag nem áll kapcsolatban állandó vízfolyással, hanem csapadékvíz és szivárgó vizek táplálják. Az itt található vízvisszatartó kavicsrétegnek köszönhetően a víz a felszínen vagy a felszín közelében képes maradni. Az időről időre megjelenő emberi tevékenység (lecsapolások, vélhetően akaratlan vízvisszaduzzasztás) is alakította a
tájat. Számos szakember végzett kutatásokat a felfedezést követő években. Elsőként Visnya Aladár gyűjtött tőzegmohákat, s az ő kezdeményezésére indult el a láp részletes feltárása is. Az első vegetációtérképet, a növénytársulások elemzését Zólyomi Bálint készítette el. Állattani eredményekről Varga Lajos, Soós Árpád és Visnya Aladár számolt be. Hasonló állattani vonatkozású eredmények azóta sem születtek egyik lápról sem. Ezt követően az évtizedekig magára hagyott, határsáv miatt elzárt lápot 1992-ben keresték fel újra. 1993-ban fokozottan védett területté nyilvánították. Állapotáról 1994-ben (Bartha D., Markovics T.) és 1997-ben (Szövényi P.) jelent meg írás, a terület kezelési tervét az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság 2005-ben készítette el. A láp legnagyobb kiterjedésű társulása a tőzegmohás zsombéksásos. Emellett a tőzegmohás keskenylevelű gyapjúsásos, tőzegmohás fűzláp és mésztelen láprét társulások is fellelhetők. A terület különlegességét jól mutatja, hogy kicsiny élőhelyfoltján számos védett tőzegmoha faj (Sphagnum spp.) található. További védett növényfajok a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a füles fűz (Salix aurita) és a fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum).

A Tőzegmohás láp II-t 1995-ben fedezte fel Szövényi Péter. Keletkezése az 1980-as évekre tehető. Mesterségesen alakult ki, a közeli határsáv útjainak javításához kavicsot termeltek ki, így egy pangóvizes mélyedés keletkezett. Az agyagos kavicsrétegen hasonló társulások jelentek meg, mint a néhány száz méterre található idősebb testvérén, védett tőzegmoha fajok (Sphagnum spp.), valamint keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) előfordulásokkal. Természeti értékei miatt a lápot 2009-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Az elmúlt években tapasztalható negatív irányú éghajlati változások következményeként a lápok az év nagyobb részében kiszáradnak, mindössze a II-es láphoz tartozó kicsiny kavicsgödörben van állandó vízborítás. Jelentőségét jól tükrözi, hogy Bancsó Sándor friss kutatásai alapján algaflórája igen gazdag, vizében több mint 130 faj jelenléte igazolható.