Őrségi Nemzeti Park

Területe: 69,56 ha
Védettség szintje: országos jelentőségű védett természeti terület
Fokozottan védett területe: nincs
Törzskönyvi száma: 437/TT/20
Védetté nyilvánítási jogszabály: 40/2020. (VIII. 7.) AM
Kezelője: Magántulajdon
Természetvédelmi kezelője: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

Elhelyezkedés, természetvédelmi célkitűzések
A védelemre javasolt erdőterület a Monyorókeréki-erdő Ják községhatárba eső részén fekszik, közvetlenül az országhatár (Ausztria) és Szentpéterfa község határa mellett. Az erdőtömb erdeifenyvesekkel jellemezhető, átalakított állományai között a szóban forgó erdőterület üde színfoltként, természetközeli állapotában maradt fenn, ugyanakkor jelenlegi rendeltetése kizárólag faanyagtermelés. A potenciális természetes fás növénytársulás fő típus szerint e térségben a gyertyános-tölgyes (Castaneo-Querco-Carpinetum) és kisebb mértékben, elsősorban edafikus okokra visszavezethetően a cseres-kocsányos tölgyes (Quercetum robori-cerris). Az erdő ez utóbbi típus szép példája. A védelem célja a folyamatos erdőborítottság fenntartása, az értékes növénytársulás létfeltételeinek biztosítása és javítása, a védett fajok megóvása.

Természeti értékek
A terület legfőbb értékei az aljnövényzetükben lápréti növényeket őrző tölgyes állományok, melyek fajösszetétele európai és országos viszonylatban is ritkaságnak számít. E foltok megfeleltethetők az Európai Unióban kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusként jegyzett élőhelynek. A tervezési terület tölgyeseinek regionális jelentőségét fokozza, hogy a környező erdőállományok erősen átalakítottak, sok esetben kevés fajú ültetvények, így számos, a jó állapotú lomberdőkhöz kötődő faj ide húzódhatott vissza.

Botanikai értékei közül kiemelkedik a réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) mintegy 500 tőből álló populációja, mint a faj első Nyugat-dunántúli előfordulása. Országos szinten is jelentősnek mondható a dunántúli sás (Carex fritschii) több tízezer egyedet magába foglaló állománya. A tervezési terület fontos értékei továbbá a buglyos szegfű (Dianthus superbus), petytyes orbáncfű (Hypericum maculatum) több száz, végül a kenyérbél cickafark (Achillea ptarmica) néhány tíz példányt számláló állományai. A terület további érdekes színező elemei az apró galaj (Galium pumilum), a lágy selyemperje (Holcus mollis), a rutén bordamag (Laserpitium pruthenicum), a tarka nefelejcs (Myosotis discolor) a füles fűz (Salix aurita) és az árnyéki sás (Carex umbrosa).

A tervezési területen előkerült a fokozottan védett sápadt szemeslepke (Lopinga achine), ami jelzi annak zoológiai szempontból is kiemelkedő értékét.