A nagy visszatérők
Európa legnagyobb testű, szárazföldi állatának megmentése a nemzetközi természetvédelem sikertörténete. A mintegy 100 éve zajló védelmi tevékenységbe 2017-ben kapcsolódtunk be, két okból. Egyrészt szeretnénk bemutatni az Őrségi Nemzeti Parkban azokat az állatokat, amelyek korábban itt éltek, részei voltak az itteni természetnek. A növényevő nagyemlősök közül ilyen az európai bölény (Bison bonasus). Másrészt egy nemzeti parknak mindig van ún. vadon területe is, ahol a természet az úr és az ember nem avatkozik bele az itt zajló folyamatokba. Egy ilyen vadon terület működéséhez lehetőség szerint biztosítani kell annak valamennyi elemét, de legalábbis törekedni kell erre. Ebben a rendszerben, egy olyan, kétharmad részben erdősült tájban, mint az Őrség, fontos szerepe van a valaha itt is élt európai bölénynek. A másik nagy célunk így a bölényekkel az, hogy -szigorúan kerítés mögött- hagyjuk őket "érvényesülni" az őrségi tájban. Létrehoztuk a Kondorfa Hegy-völgy Vadon Területet (https://www.facebook.com/orsegivadon), ahol tanulmányozni tudjuk szerepüket a természetben.
Az őserdők ura
Az európai bölény a szarvasmarhafélék családjába tartozik. Közvetlen rokona az amerikai bölény, ami -bár hasonló hozzá- egy másik faj. Kérődző állat, növényevő, a legnagyobb testű, európai szárazföldi emlős. A bikák esetenként a 900 kg-os súlyt is elérhetik, de általában 6-800 kilogramm körüliek. A tehenek 300-400 kilogramm közöttiek. Testmagasságuk 150-190 cm, testhosszuk 240-300 cm. Mind a két nemnek van szarva, a bikáké erőteljesebb, vastagabb. A bölények 4 éves korban válnak ivaréretté. A tehenek akár 20 éves, a bikák körülbelül 8-10 éves korukig aktívak. Az európai bölénynek három alfaja ismert, melyek közül a kárpáti kipusztult, a síkvidéki (bialowiezai) pedig ma is él. A harmadik, a hegyvidéki (kaukázusi) bölény alfaj tiszta vérben már nem lelhető fel. Egyetlen hím példánya érte meg a védelmi program elindítását, az ő síkvidéki tehenektől származó utódai képviselik ma a hegyvidéki alfaj génállományát részben őrző, un. síkvidéki-kaukázusi vérvonalat.
Bölénycsordák télen-nyáron
A bölények növényevő állatok, a fűfélék mellett azonban szükségük van a fák hajtásának, lombjának és kérgének fogyasztására is. Utóbbiak közül főként a gyertyán, a tölgyek, a füzek és égerek jutnak nagyobb szerephez étrendjükben, de fogyasztják a fenyőféléket, a cserjék közül a szedret, málnát, kökényt is. Kisebb csordákban élnek, amik télre akár nagyobb csapatokká állnak össze táplálkozni. A nyári csapatok 10-20 közötti egyedet számlálnak, ahol egy domináns bika mellett tehenek és különböző korú növendék állatok élnek együtt. A természetben a tehenek általában kétévente, nyár elején-közepén ellenek egy utódot, teljes életük alatt 7-9 körülit összesen. A borjak 9 hónap vemhesség után látják meg a napvilágot. Eleinte anyjuk szoros közelségében tartózkodnak, pár hét után azonban „borjúóvoda” alakul a fiatalokból és onnantól a borjak együtt járnak, együtt játszanak és pihennek. Ez a kötelék felnőtt korukig fennmarad, mint ahogy a tehén különböző korú növendék utódai is fenntartanak anyjukkal egy laza kapcsolatot. A tehenek nélküli bikák külön csapatban járnak. A bölények otthonterületének mérete függ az évszaktól és az élőhely táplálékkínálatától. Természetes körülmények között, a Bialowiezai erdőben élők nyáron, átlagosan 70 km2-t járnak be, míg télen csak 10 km2-t, amely aztán tél végére már 30 km2 fölé is mehet, lévén ilyenkor a legkevesebb a táplálék. A Beszkidekben ugyanakkor a téli otthonterület a nagyobb és a nyári a kisebb (IUCN jelentésben idézett szakirodalmak alapján).
Űzött vadból védett kedvenc
Az európai bölény egészen a 18. századig vadon előfordult a Kárpát-medencében, utoljára Erdélyben élt. A középkorban még vadásztak rá, királyi kiváltság volt a legnagyobb testű, európai szárazföldi emlős elejtése. A kontinens nyugati feléről már korábban kihalt, utolsóként Közép-Európában, a lengyelországi Bialowieza őserdőben maradt állomány, amelynek sorsát aztán az első világháború pecsételte meg. Így az európai bölény síkvidéki alfaja a szabad természetből 1920-ra eltűnt, hegyvidéki alfajának utolsó, szabadon élő példányát pedig az 1920-as években lőtték ki a Kaukázusban. A fajt 12, vadasparkokból, állatkertekből összegyűjtött példány szaporításával mentették meg a teljes kipusztulástól. Az első állatokat 1952-ben engedték szabadon Bialowieza-ban, azóta újra megtalálhatók a természetben. Körülbelül 700 példány az erdő lengyel, további 700 pedig a fehérorosz részén él szabadon. Manapság Európa-szerte számos helyen megtalálható ez a különleges állat, nagyjából tízezer példány él belőle, ebből mintegy hétezer teljesen szabadon (https://www.iucn.org/commissions/ssc-groups/mammals/mammals-a-e/bison).
Hazai egyedszáma mintegy 70 példány, az Őrségi Nemzeti Parkon kívül állatkertekben, vadasparkokban, vadaskertekben tartják példányait.
A bekerítve élő bölény állományok Európában 2020. végén
A szabadon élő bölény állományok Európában 2020. végén
Forrás:
Olech, W. and K. Perzanowski (eds.). 2022. European Bison (Bison bonasus) Strategic Species Status Review 2020. IUCN SSC Bison Specialist Group and European Bison Conservation Center. Available at https://www.iucn.org/commissions/ssc-groups/mammals/mammals-a-e/bison
Nagy utazás: jönnek a bölények
A bölények tartási feltételeinek megteremtésén közel egy évtizedet dolgoztunk. Ingatlanokat kellett vásárolni, azokat bekeríteni, továbbá engedélyt kellett beszerezni a veszélyes állatok tartására. 2017-ben aztán kapcsolatba léptünk a szlovák államerdészettel. Kistapolcsányban az '50-es évek óta tartanak félvad körülmények között bölényeket, tőlük vásároltunk tizenegy állatot, egy pedig 2016-ban a Kőrös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságtól érkezett. Teheneket hoztunk, egyéves borjakkal. A szállítás sok szervezést igényelt, egy izgalmakkal teli, felejthetetlen munka volt. Az állatokat csak altatva lehet mozgatni, ezt egy vadállatokra specializálódott állatorvosokból álló nemzetközi csapat végezte. Egyenként, kézzel raktuk fel őket a kamionra, majd ébredésüket követően indultunk velük haza. A kezdeti állományt újabb beszerzésekkel, cserékkel bővítettük, így hoztunk állatot a Miskolci (https://miskolczoo.hu/) és a Nyíregyházi Vadasparkból (https://www.sostozoo.hu/), ill. a csehországi Tábor (https://www.zootabor.eu/) és a németországi Straubing állatkertjéből (http://www.tiergarten-straubing.de/) is került hozzánk egy tehén.
Video: Karla lejön az utánfutóról
Mindenki láthatja őket
Bölényeink számára először Szalafőn, az Őrségi Népi Műemlék-együttes mögött alakítottunk ki egy bemutató területet, ahol egy etetővel kombinált bölényles kilátó segíti megfigyelésüket. Jelenleg itt különböző korú bikák élnek, a legidősebbek 6, a fiatalabbak 4, illetve 3 évesek (2022-ben). Egy 10 hektáros területen élnek, ahol tudnak legelni. Egész télen kapnak szénát és éven át, naponta fogyasztanak abraktakarmányt, ami zabbal kevert borjútáp. Mivel fás növényzet alig található a területen, az étrendjükhöz szükséges leveles hajtásokat, fakérget havonta egy alkalommal hordjuk be nekik, aminek a maradványai láthatók is a facsoportok körül. Az ivóvizet egy fagymentes, télen-nyáron üzemelő önitatóból veszik. A bemutató területtel nemcsak a turistáknak, hanem az itt élőknek is lehetőséget kívántunk biztosítani, hogy megismerkedhessenek ezekkel a hatalmas állatokkal. Fontos volt, hogy megszokják, ugyan kerítés mögött, de minden eddiginél nagyobb állatok élnek a környezetükben. Ez volt ez első lépcső ahhoz, hogy nagyobb területre terjesszük ki a programot.
A kapu bezárul, egy program elindul
Szinte napra pontosan két évvel az állatok Szalafőre érkezése után, 2019. június végén, egy nagyszabású akció keretei között a bölényteheneket és egy bikát átszállítottuk a Kondorfa Hegy-völgy Vadon Területre. Ezt megelőzően az igazgatóság megvásárolta a Kondorfa község határában található un. Hegy-völgy területét. A zömében gyepterületekből álló, kilencven hektáros élőhelyen jelentős mennyiségben található fásszárú vegetáció is, tölgyes, erdeifenyves erdőfoltok formájában. A vásárlást követően egy mélyfúrású kutat létesítettünk, majd 2019. tavaszára készült el a teljes élőhely körül egy speciális, ötezer folyóméter hosszú, hét vezetékszálból álló elektromos kerítés. Az állatok azóta önállóan élik életüket és egyben az ő rágásuk, taposásuk alakítja a vadont. Egy olyan természetes rendszer jött ezzel létre, amely önmagát szabályozva működik, lehetőséget adva számtalan élőlénynek a megtelepedésre, nekünk pedig a folyamatok tanulmányozására.
Video: Európai bölények költöztetése 2019
Ökoszisztéma mérnökök, ernyő és zárókő szerepben
A bölény egy un. ökoszisztéma mérnök, azaz ő is egy olyan állat, amelyik aktívan alakítja a környezetét, tevékenységével más élőlényeknek is élőhelyet biztosít. A bölények alapvetően erdei környezetben élnek, a körülöttük lévő tájat mozgásukkal, taposásukkal, táplálkozásukkal alakítják, módosítják. A fás szárú növényeket is fogyasztják, kiritkítják a zárt erdőket, tisztásokat hoznak létre, amelyek jelentős környezeti változások. A taposásukkal, a fák kidöntögetésével a talajfelszín is átalakul, helyenként növényzetmentessé, tömörré, máshol felszabdalttá válik. Olyan élőhelyek alakulnak ki, amelyek a bölény nélkül nem tudnának. Mivel természetes jelenlétük egy ökoszisztémában együtt jár számos más, ritka, érzékeny, speciális és nagy térigényű faj jelenlétével, ernyőfajnak (Umbrella species) is tekinti őket az ökológia tudománya, sőt, az ökoszisztémában betöltött helyüknek köszönhetően – a boltívek zárókövének analógiájára – zárókő fajként (keystone species) is ismertek.
Bölény hatása a környezetre:
Forrás: www.ark.eu/wisent
Kutatások kezdődnek
A Vadon Terület benépesítését követően azonnal vizsgálni kezdtük a terület növényzetének alakulását és az állatok viselkedését. Az első tapasztalatok azt mutatták, hogy a bölények, érkezésüket követően rövid időn belül bejárták az egész területet. Intenzíven kezdték fogyasztani az ott talált fákat és cserjéket, különösen a kökény kérgét és hajtásait. Ezt a cserjét rendkívüli szúróssága miatt más vadfajok nem kedvelik, ezért idővel áthatolhatatlan, un. töviskes cserjebozótot tud képezni. Ilyen töviskes vette körül eddig a terület almafáit is. A bölények azonnal megtalálták az almafákat és rágó, zúzó, taposó munkájukkal kiszabadították őket a kökény fogságából. A fák földre hulló termése, az alma így hozzáférhetővé vált számukra. Mozgásérzékelővel működő kameracsapdát helyeztünk ki a jelenség megfigyelésére. A kamera meglepő felvételeket készített. Azon túl, hogy a bölények a frissen lehullott termés elfogyasztása céljából naponta legalább kétszer meglátogatták „almafájukat”, a felvételeken az almához eddig hozzá nem férő gímszarvas és vaddisznó egyébként általánosan ismert almafogyasztása is megfigyelhető. Jelenlétüket az teszi különlegessé, hogy az események egy, a két métert meghaladó magasságú elektromos kerítés mögött zajlottak, ahonnan ők „elvileg” ki voltak zárva. Még ennél is érdekesebbek azonban azok a felvételek, ahol vörös róka és erdei fülesbagoly keresgél az almafa alatt. A róka szintén ismert gyümölcsfogyasztó, és ugyan a bagoly pockokra vadászik, a pockok viszont szintén gyümölcskedvelők. Az almafák alatt, az alma érésének idején jóval több pocok fordul meg, mint másutt, így ott a pockokkal táplálkozó ragadozók is könnyebben jutnak zsákmányhoz. A bölények tehát, azzal, hogy régi-új állatfajként megjelentek a területen, azonnal szerephez jutottak az életközösségben: olyan táplálékforrást tártak fel, amely nélkülük nem volt hasznosítható a többi vad számára, beavatkozásukkal pedig ragadozó állatfajok
táplálkozási lehetőségét is javították.
Video: Bölények alakítottak ki új táplálkozóterületet
A következőkben a Vadon Terület élőhelyei kiterjedésének változását és a növénytársulások összetételének és állapotának alakulását vizsgáltuk (kutató: Dr. Mesterházy Attila). 2020-ban a terület alapállapotfelmérése történt meg. A területről készítettünk egy élőhelytérképet, a cönológiai felvételezést pedig a 7 jellemző élőhelytípusban kijelölt, összesen 9 db transzekt mentén végeztük el. A transzektek kijelölése során fő szempont volt, hogy azok több élőhelytípust fedjenek le és azokon a bölények intenzíven tartózkodjanak. Az élőhelyfelmérés alapján a Vadon Terület döntően gyepekből, kisebb részben parlagokról és cserjésekből áll. A fás területek nagyrészt akácosok, kisebb részben gyertyános-tölgyesek. A terepi megfigyelések szerint a bölények leginkább az akácosokban és a keleti oldalon lévő gyertyános-tölgyesben tartózkodnak. A gyepeken legelés nyomai nem látszódtak a felmérés idején, ez azonban lehet a kis állatlétszám miatt is. A terület gyepjei mind parlageredetűek, de nagy részük már teljesen regenerálódott, jó természetességű. Ezek közül nagy kiterjedésben vannak száraz- és mezofil gyepek, míg a mocsárrétek aránya kicsi. Utóbbiak természetessége közepes. A terület természetvédelmi szempontból legértékesebb élőhelyei a mezofil- és száraz gyepek, melyek még kezelés nélkül is fajgazdagok. Valószínű, hogy a kis állatlétszám miatt egyelőre jónéhány évig a bölények legelése nem lesz a gyepek állapotára hatással és azok szukcessziója megindul. A Vadon Területen 20-30 éve felhagyott szántók már teljesen regenerálódtak, míg a keleti részen lévő szántókat 5-10 éve hagyták csak fel. Ezek növényzete klonális növekedésű fűfélék dominanciájával (Elymus repens, Carex hirta, Calamagrostis epigeios) jellemezhető. Mellettük az inváziós Solidago gigantea is magas borításértékkel bír. A területen cserjések az erdőszegélyekben keskeny sávban találhatók, míg a nagyobbak felhagyott mezofil gyepek helyén alakultak ki. Megtalálhatók a zárt cserjések és a kisebb csoportokban lévő ligetes állományok egyaránt. A zárt cserjésekben az árnyékolás és a lombavar miatt a gyepi fajok kiszorulnak, ott nudum állományok jönnek létre, néhány erdei fajjal. A mezofil gyepek helyén kialakult cserjések esetében a cserjék megjelenése és a rét magaskórósodása párhuzamosan zajlik. A kezeletlenség során a fűavar felhalmozódik, a termőhely nedvesebbé válik. Ennek megfelelően a mocsárrétek fajai is megjelennek a mezofil termőhelyeken. A mintaterület keleti részén egy szűk völgyben található egy kisebb gyertyános-tölgyes folt. Az élőhely az izoláció és a korábbi jelentős vadhatás miatt eléggé jellegtelen, amit még tetéz az a tény, hogy a bölények jelenleg ebben a foltban sokat tartózkodnak. A fás élőhelyeket ezen a gyertyános-tölgyes folton túl néhány kisebb akácos képviseli. Ezek döntően középkorú állományok, melyeket telekhatárra vagy vízmosásba telepítettek. Állományaikban az akác mellett a gyertyános-tölgyes elemek is szerephez jutnak.
A növényzet alapállapot felmérésével párhuzamosan a bölények táplálkozására vonatkozó vizsgálatot indítottunk (Kutató Dr. Győri-Koósz Barbara). Kíváncsiak voltunk, hogy a rendelkezésre álló táplálékkínálatból mikor, mit s milyen arányban fogyasztanak az állatok. A bölénycsorda territóriumából havonta egy alkalommal 10 db friss hullatékmintát gyűjtöttünk be mikroszövettani elemzésre és a tápnövényeket faji vagy a lehető leszűkebb rendszertani kategóriában azonosítottuk. A táplálékelemzés havi grafikonjain a vegetációban történt szezonális változások tetten érhetők a bölények étrendjében az egyes fajok, fajcsoportok preferencia értékeinek pozitív
vagy negatív irányú elmozdulásával.
Video: Bölények táplálékvizsgálata
Az egyszikűek egész évben egyik alapját képezték a bölények táplálékának. Az aktív vegetációs időszakban az összes ebbe a rendszertani kategóriába tartozó tápláléknövény fogyasztása meghaladta a 20-25%-ot, a júniusi csúcsban pedig a fűfélék (Poaceae) és az egyes fajok (Elymus repens, Calamagrostis epigeios, Festuca sp., Bromus inermis, Avenula pubescens, Cynosurus cristatus, Holcus lanatus) összesen 40%, a sásokkal (Carex sp.) együtt 50%-át adták a tápláléknak. A nedvesebb területeken növő sásfajok folyamatosan tudtak friss, zöld legelnivalót biztosítani még a téli időszakban is. Éves arányuk áprilistól szeptemberig 10-16%, a kedvezőtlenebb időszakban 35-42%, kiegészülve káka - Glyceria notata fogyasztással (5%). A bölényeknek állategészségügyi okokból egész évben felkínált a kiegészítő takarmány, ezt az állatok magas tápértéke miatt egész évben hasonló mértékben preferálták. A tápkeverék és a zab átlagos fogyasztása 10% körül alakult. A kétszikű lágyszárú növények legnagyobb mennyiségben virágzásuk idején kerültek a bölények étrendjébe (Betonica officinalis, Centaurea sp., Hieratium pilosella, Knautia drymeria, Leontodon hispidus, Polygala sp., Potentilla sp. Rhinanthus minor, Veronica sp.). Az inaktívabb periódusban néhány faj – az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) és az egész évben kedvelt pillangósok (Trifolium sp.) maradtak az étrendben.
A fásszárúakat a bölények egész évben fogyasztották (28-53%) különösen novembertől márciusig, a legfontosabb a Carpinus betulus és Prunus spinosa (10-35%). Az adott év enyhe szeptember-októberi időjárása miatt a későbbre tolódott a fásszárúak mennyiségi felfutása. A lombos fafajok között rendszeresen fogyasztott: Quercus robur, Ulmus minor, plusz szezonálisan felbukkant a Prunus avium (1%), Robinia-pseudo-acacia (2%). Éves szinten augusztustól februárig emelkedő tendenciájú a fogyasztás, majd márciustól csökkenni kezd (egy kisebb csúcs szeptemberben a 2020-as enyhe és csapadékos „indián nyár” hatásaként alakult ki). A fenyőfélék Pinus sylvestris, Picea abies váltakozó mértékben, de végig preferáltak az év során, átlagosan júliustól decemberig növekszik a fogyasztásuk (5-14%). A cserjefajok közül a Prunus spinosa, Rubus sp, Crataegus monogyna, Sambucus nigra egész évben, a Coryllus avellana, Humulus lupulus, Cornus sanguinea, Rosa canina szezonálisan fordultak elő. A cserjefajok fogyasztásának összesített éves grafikonjának lefutása eltér a fákétól. Kétcsúcsos görbéje májusban (30%) és januárban (25%) éri el a fogyasztás maximumát. Tapasztalataink alapján a bölények rugalmasan módosították táplálkozási viselkedésüket az év időjárási és vegetációs adottságainak változásával. Ehhez fontos a mozaikos táj és növényzeti sokféleség, a gyepterületeket és erdős részeket egyaránt igénylik.
2021-ben a bölények trágyájában élő trágyabogár faunát vizsgáltuk (kutató Rozner György és Lökös Andor). Ezeknek az állatoknak nagy szerepe van a lebontásban és a talajok levegőellátásának biztosításában, hiszen a trágyából járatokat fúrnak a talajba. Összehasonlítottuk, hogy a Vadonhoz közeli nemzeti parki területeket legelésükkel kezelő szarvasmarhák és a bölények trágyabogár faunája hogy viszonyul egymáshoz. A vizsgálataink során 30 lemezescsápú bogárfaj, 57 holyvafaj, 15 csiborfaj, 9 sutabogárfaj, 1 törekbogárfaj, 1 paránybogár, 1 ormányosbogár, mindösszesen 114 faj előfordulását sikerült kimutatnunk. Ez mindösszesen 5121 példány 657 adatát eredményezte. A vizsgálataink rövid ideje miatt, és a fellelt trágya időszakos korlátozottsága miatt messzemenő következtetéseket nem tehetünk. Annyi azonban megállapítható az adatok elemzése során, hogy a bölény trágyája fajokban gazdagabb a szarvasmarháénál.
A három külön kezelt élőhely (bölénytrágya erdőben, bölénytrágya legelőn és szarvasmarha legelőn) közül az erdőben, árnyalt környezetben talált bölénytrágya bizonyult a legfajgazdagabbnak. Itt szinte minden bogárcsalád a legnagyobb fajszámban és egyedszámban fordult elő. Kiemelendő, hogy az erdőben lévő bölénytrágyán fordultak elő olyan ritkább, „színező” trágyafogyasztó bogárfajok, melyek itt is kis egyedszámban fordulnak elő, de a legelőn lévőkben teljesen hiányoznak. A bölénytrágya legelőn lévő minták a valódi trágyafogyasztó ganajtúró bogárfélék esetében mind egyedszámban, mind fajszámban messze meghaladják a szarvasmarhatrágyán tapasztaltakat. A holyvaféléknél a fajszámban nincs nagy különbség a legelőn lévő bölény, illetve marha trágya között, azonban egyedszámban több, mint kétszeres a bölénytrágya javára. Ezek alapján a legelőn lévő bölénytrágya fajgazdagabb, mint a szarvasmarháé, amit valószínűleg a legelő fajgazdagságának is köszönhet, hiszen a kis állatlétszám mellett a gyepek fajokban gazdagabbak, mint a nagyobb létszámú szarvasmarhával kezeltek. A bölények által lakott gyepeken ezek mellett jóval nagyobbak a lágyszárúak, ezáltal a benne lévő trágyák más mikroklíma közt találhatók, nedvesebbek maradnak, ami szintén pozitív hatással lehet a trágyalakó közösségre.
A Vadon Terület bölények okozta növényzet változása bizonyosan hatással lesz a fészkelő madárközösségek összetételére is. Utóbbi vonatkozásában 2021. folyamán végeztük el az alapállapot felmérését (kutató: Faragó Ádám) négy bejárás során. A megfigyelések alapján a talajon, lágyszárú növényzetben vagy cserjésekben költő fajok alábbi fészkelő állománya volt feltételezhető ebben az évben a területen: erdei pacsirta: 1 pár, erdei pityer: 1 pár (az egyszeri észlelés ellenére több pár fészkelése is feltételezhető a területen), mezei pacsirta: 4-5 pár, cigánycsuk: 3-4 pár, rozsdás csuk: 1-2 pár? (a megfigyelések 06.01-én történtek, valószínűleg már nem vonuló, hanem revírtartó madarak lehettek), énekes nádiposzáta: 1 pár (az egyszeri észlelés ellenére több pár költése is feltételezhető), réti tücsökmadár: 2-3 pár, mezei poszáta: 8-10 pár, kis poszáta: 1 pár, karvalyposzáta: 1 pár, tövisszúró gébics: 4-5 pár, sordély: 1pár.
Cigánycsuk a Vadon egyik jellegzetes fészkelője
A cigánycsuk elterjedése a területen
Interakciók a bölények és a madarak között
A bölények hatalmas szőrbundája sok élősködőt rejt. A területen élő szarkák a bölényeket hasonlóképpen szabadítják meg ezektől, mint azt a szavannán élő nagytestű növényevőkkel a nyűvágó madarak teszik.
A tavasszal levedlett téli bölényszőrt az énekesmadarak a fészeképítés során használják. Nincs még egy olyan állat a területen, aminek ennyire finom, puha és meleg szőre lenne, mint a bölényeknek, így a bölények megjelenése a madárfészkek hőszigetelését, közvetve pedig a fiókák túlélési esélyeit is növeli
